Gyakori kérdések
 |
Miért kell kezelési tervet csinálni?
Ha
az ember felkeres egy fogszabályozó szakorvost, rögtön
szeretné tudni, mennyi ideig tart a kezelés, milyen,
mennyibe kerülő készülék oldja meg a problémáját, szükség
van-e foghúzásra, hogy fog kinézni a végén...
Az orvos elmondja a véleményét, de hozzáteszi, ez csak
előzetes tájékoztatás így „ránézésre”, a pontos tervhez
anamnézis lap, fényképek, lenyomat és röntgen felvételek
szükségesek (legtöbbször panoráma és TELE rtg). Ugyanis
az orvos a mintát kézbe véve jobban látja a harapást
és az esetleges torlódás vagy éppen hézagosság mértékét,
a röntgeneken pedig a fogakon kívül az állcsontok egymáshoz
és a koponyához viszonyított helyzetét is tudja elemezni
- ami az első, „ránézéses” véleményét néha nagyban átalakíthatja.
Felelős kezelési tervet csak ezen adatok pontos elemzésével
alakíthat ki. |
Mikor
jó elkezdeni a fogszabályozást?
A fogszabályozást a növésben lévő gyermeknél a legjobb
elkezdeni, mert ha az állcsontok helyzete nem megfelelő,
a csontnövekedés felhasználásával még lehet rajta javítani.
Az első fogszabályozási felmérés ideális időpontja a
7.életév, mert ekkorra a gyermekek nagy részének már
kinőtt néhány maradó foga, így az első nagyőrlője is,
amely fontos a kezelési terv megállapításához és a készülék
viseléséhez is. Ez nem jelenti feltétlen azt, hogy rögtön
fogszabályozót is kap a gyermek, lehet, hogy nem, vagy
csak később szükséges a kezelés.
Azonban a fogszabályozást bármely életkorban el lehet
kezdeni, sorba lehet rendezni a fogakat minden korosztály
esetén. A kezelés hatására a fogak nem lazulnak ki,
de arra figyelni kell, hogy a páciensnek ne legyen aktív,
nem karbantartott íngyulladása.
A
kezelés menete
-
Az első vizsgálatkor kell kitölteni az anamnézis
lapot, majd fényképek, lenyomat és röntgen felvételek
szükségesek (legtöbbször panoráma és cephalo röntgen
felvételek). Ezek alapján készül el a második vizitre
a kezelési terv. Az orvos a mintát kézbe véve tájékozódik
a harapásról és az esetleges torlódás vagy hézagosság
mértékéről, a röntgeneken pedig a fogakon kívül
az állcsontok egymáshoz és a koponyához viszonyított
helyzetét is elemzi.
-
Ezután
lehet átadni, beragasztani a fogszabályozó készüléket.
A készülékkel rendszeres időközönként ellenőrzésre
(ún. aktiválás) kell járni. A kezelés végén, az
aktív szakasz befejezése után szükség van egy retenciós
fázisra, ami azért szükséges, hogy az elért eredményt
megtartsa, ne történjen visszarendeződés.
-
A
fogszabályozó szakorvos együtt dolgozik a többi
fogászati szakterülettel, a kezelés során.
-
Először is a páciens fogorvosával vagy gyermekfogorvosával:
tömések, pótlások közös tervezése, ütemezése.
-
Azután a páciens parodontológusával, ha az ínyének
állapota indokolja a gondozást.
-
Ugyancsak
fontos az együttműködés a szájsebésszel is,
hiszen szükséges lehet a foghúzás, bölcsességfogak
eltávolítása, vagy lehetnek olyan esetek, amelyekben
a kezelés csak állcsontműtéttel oldható meg.
-
Ez
olyankor szokott előfordulni, ha a felső és/vagy
az alsó állcsont mérete nagyon eltér az átlagostól
(pl. nagyon nagy/kicsi az áll, elöl nyitott harapás...)
Ilyenkor a fogszabályozással létrehozott két harmonikus
ív egymáshoz illesztéséhez szükség van az állcsontok
helyzetének megváltoztatására is.
Mi
az a retenciós fázis?
Az aktív kezelés végén - ez ragasztott fogszabályozónál
a levételig tart - még nem lehet a fogakat magukra hagyni,
ekkor kezdődik az ún. retenció, ami helyben tartást
jelent.
Ennek gyakori módja egy új, kivehető fogszabályozó készülék
viselése (az elején éjjel-nappal, majd csak éjjel, majd
minden második éjjel, később még ritkábban) amely „emlékezteti”
a fogakat, hogy mi a beállított új helyük. Azért van
erre szükség, mert a fogak körül rögzülő kötőszöveti
rostok lassabban épülnek át, mint a csont, és hajlamosak
a levétel után visszafelé húzni a fogat az eredeti helyére.
Másik retenciós módszer az ún. lifetime retainer, amely
az első 4-6 fog mögé ragasztott drótívet jelent - leggyakrabban
alul szokás alkalmazni. Ez, mint a neve is elárulja,
mindig ott marad, élethosszig.
|
|
|
|
|