english magyar

1146 Budapest, Thököly út 31-33. A épület I. em. 103. | E-mail:

| Tel.: 06 20 465 0140

Gyakori kérdések

Miért kell kezelési tervet csinálni?

Ha az ember felkeres egy fogszabályozó szakorvost, rögtön szeretné tudni, mennyi ideig tart a kezelés, milyen, mennyibe kerülő készülék oldja meg a problémáját, szükség van-e foghúzásra, hogy fog kinézni a végén...
Az orvos elmondja a véleményét, de hozzáteszi, ez csak előzetes tájékoztatás így „ránézésre”, a pontos tervhez anamnézis lap, fényképek, lenyomat és röntgen felvételek szükségesek (legtöbbször panoráma és TELE rtg). Ugyanis az orvos a mintát kézbe véve jobban látja a harapást és az esetleges torlódás vagy éppen hézagosság mértékét, a röntgeneken pedig a fogakon kívül az állcsontok egymáshoz és a koponyához viszonyított helyzetét is tudja elemezni - ami az első, „ránézéses” véleményét néha nagyban átalakíthatja. Felelős kezelési tervet csak ezen adatok pontos elemzésével alakíthat ki.

Mikor jó elkezdeni a fogszabályozást?

A fogszabályozást a növésben lévő gyermeknél a legjobb elkezdeni, mert ha az állcsontok helyzete nem megfelelő, a csontnövekedés felhasználásával még lehet rajta javítani. Az első fogszabályozási felmérés ideális időpontja a 7.életév, mert ekkorra a gyermekek nagy részének már kinőtt néhány maradó foga, így az első nagyőrlője is, amely fontos a kezelési terv megállapításához és a készülék viseléséhez is. Ez nem jelenti feltétlen azt, hogy rögtön fogszabályozót is kap a gyermek, lehet, hogy nem, vagy csak később szükséges a kezelés.
Azonban a fogszabályozást bármely életkorban el lehet kezdeni, sorba lehet rendezni a fogakat minden korosztály esetén. A kezelés hatására a fogak nem lazulnak ki, de arra figyelni kell, hogy a páciensnek ne legyen aktív, nem karbantartott íngyulladása.

A kezelés menete

Az első vizsgálatkor kell kitölteni az anamnézis lapot, majd fényképek, lenyomat és röntgen felvételek szükségesek (legtöbbször panoráma és cephalo röntgen felvételek). Ezek alapján készül el a második vizitre a kezelési terv. Az orvos a mintát kézbe véve tájékozódik a harapásról és az esetleges torlódás vagy hézagosság mértékéről, a röntgeneken pedig a fogakon kívül az állcsontok egymáshoz és a koponyához viszonyított helyzetét is elemzi.
Ezután lehet átadni, beragasztani a fogszabályozó készüléket.
A készülékkel rendszeres időközönként ellenőrzésre (ún. aktiválás) kell járni. A kezelés végén, az aktív szakasz befejezése után szükség van egy retenciós fázisra, ami azért szükséges, hogy az elért eredményt megtartsa, ne történjen visszarendeződés.
A fogszabályozó szakorvos együtt dolgozik a többi fogászati szakterülettel, a kezelés során.
1. Először is a páciens fogorvosával vagy gyermekfogorvosával: tömések, pótlások közös tervezése, ütemezése.
2. Azután a páciens parodontológusával, ha az ínyének állapota indokolja a gondozást.
3. Ugyancsak fontos az együttműködés a szájsebésszel is, hiszen szükséges lehet a foghúzás, bölcsességfogak eltávolítása, vagy lehetnek olyan esetek, amelyekben a kezelés csak állcsontműtéttel oldható meg.
Ez olyankor szokott előfordulni, ha a felső és/vagy az alsó állcsont mérete nagyon eltér az átlagostól (pl. nagyon nagy/kicsi az áll, elöl nyitott harapás...)
Ilyenkor a fogszabályozással létrehozott két harmonikus ív egymáshoz illesztéséhez szükség van az állcsontok helyzetének megváltoztatására is.

Mi az a retenciós fázis?

Az aktív kezelés végén - ez ragasztott fogszabályozónál a levételig tart - még nem lehet a fogakat magukra hagyni, ekkor kezdődik az ún. retenció, ami helyben tartást jelent.
Ennek gyakori módja egy új, kivehető fogszabályozó készülék viselése (az elején éjjel-nappal, majd csak éjjel, majd minden második éjjel, később még ritkábban) amely „emlékezteti” a fogakat, hogy mi a beállított új helyük. Azért van erre szükség, mert a fogak körül rögzülő kötőszöveti rostok lassabban épülnek át, mint a csont, és hajlamosak a levétel után visszafelé húzni a fogat az eredeti helyére.
Másik retenciós módszer az ún. lifetime retainer, amely az első 4-6 fog mögé ragasztott drótívet jelent - leggyakrabban alul szokás alkalmazni. Ez, mint a neve is elárulja, mindig ott marad, élethosszig.